KITARTÁS, ALÁZAT ÉS FELELŐSSÉGTUDAT

INTERJÚ BECK MONIKA SZÍV NAGYKÖVETTEL

Széles mosollyal és kedvesen csengő hanggal fogad. Sugárzik belőle a vidámság. Beck Monika egy nem mindennapi nő, annak ellenére, hogy szívműtött, rengeteg energiája van. Egészségügyi kommunikációs területen dolgozik, szabadidejében pedig élményprogramokat szervez szívbeteg gyermekek számára, ahogy ő fogalmaz: erre tette fel az életét. A sportot minden lehetséges eszközzel népszerűsíti, maga is sportol, ugyanakkor a felelősségteljességre is felhívja a figyelmet. Közösségi sétákat szervez, és még arról ismerhető fel, hogy szeret szívecskét mutatni.

Részlet az interjúból:

Közösségi sétákat szervezel, sporteseményekre viszed a gyermekeket, fiatalokat. Hogyan tervezed meg a programokat?

Nagyon sok nemzetközi eseményre meghívják a szívbeteg gyermekeket, mint a nemzetközi judo verseny, a vívó-világbajnokság, a vízilabda rangadó. Ide is csoportokkal megyek, és a családjaikat is hívom, mert úgy látom, sokan így érzik magukat biztonságban. De olyan is volt már, hogy egy parlamenti eseményre egyedül vittem a gyermekeket, és nagyon megtisztelő volt, hogy a szülők rám bízták őket. Ez felelősség, és mi kölcsönös bizalmat alakítottunk ki. Június végén volt egy golf-esemény is, ahol kipróbálhatták a sportot, megismerhették a golf-pályát. Előre szoktam nekik szólni, hogy készüljenek fel. Fontosnak tartom, hogy tanuljanak is a programból, ismerjék meg a sportág történetét, és tudják, kik voltak a legnagyobb magyar sportolók. Nagyon lelkesek, mindig készülnek. A Magyar Kajak-Kenu Szövetség is meghívott minket a Szegeden tartandó világbajnokságra. Szeretném elvinni őket akkor a Szegedi Állatkertbe, és bemegyünk a Szegedi Gyermekklinikára is, ahol leadjuk az összegyűjtött kis szíveket. A szív már a szimbólumunkká vált, és figyelemfelhívó céllal közösen is gyakran mutatunk szívecskét. Szinte minden második hétvégére esik valamilyen program. A nyár olyan szempontból egy kicsit nehéz, hogy szabadtéri programokat nem igazán szervezek, a nagy melegben óvatosnak kell lenni. Havonta egyszer szoktunk találkozni, az időpontot jól megválasztva, a gyermekek és a szülők igényeinek megfelelően. Hétvégén vannak a programok, és hétköznap szervezem őket. Nemzetközi események pedig kétheti rendszerességgel jutnak. Érdeklődéstől függően válogatom őket össze, például a lányok nagyon élvezték a sportgimnasztika versenyt.

Milyen visszajelzések érkeznek, milyen hatást tapasztalsz?

Az egyik kislánytól nem rég kaptam egy köszönőlevelet, amit az Óbudai Futófesztiválon adott nekem oda. Arról ír benne, a program segített neki, hogy elfogadja a betegségét, és most már tudja, hogy nincs egyedül. Nagyon meghatnak a szülők levelei is, akik egy-egy rendezvény után írnak nekem, hogy sokat jelentett számukra a program, és jól érezték magukat. Annak örülök a legjobban, hogy ezeken az eseményeken barátságok alakulnak ki. Van egy állandó közösség, mindig küldik a bizonyítványukat, a sikereiket. Négy éve csinálom ezt, a tinikből azóta már többen is betöltötték a 18. életévüket, és felnőtté válva is látják, hogy lehet teljes életük. Én is így születtem, felnőttem, és gyereket is tudtam vállalni. Jó, azt az álmomat el kellett engednem, hogy légiutaskísérő legyek, de ezt leszámítva abszolút a helyemen vagyok. (nevet)

A futás mellett milyen más sportokat űzöl még?

Triatlonozom: a futás, a kerékpár és az úszás az én sportjaim. Nagyon jól érzem magamat bennük. A sport szabadságot jelent számomra. Egyedül ritkán futok, vagy ha igen, akkor olyan helyen, ahol sokan vannak. Legtöbb esetben elkísér valaki, együtt szoktam futni a lányommal vagy a férjemmel, és még van két remek futótársam (Edina és Kata). Van olyan is, hogy csak a Jack Russel-kutyusunkat viszem el, akivel tökéletes párost alkotunk. (nevet) Ez egy igazi csapatmunka! Mint minden „nagy sportolónak”, nekem is sokan segítenek a háttérben, hogy mozoghassak. A szabályokat az orvosaim (Dr. Merkely Béla, Dr. Zima Endre – Városmari Szív- és Érgyógyászati Klinika) szabják, a család támogat, de a „csapatomhoz” tartozik még néhány számomra szükséges kiegészítő, ezekkel vagyok én így „kerek egész”. A megfelelő ruházat nekem nagyon fontos, speciális kompressziós öltözetben sportolok. A Compressport technikai sportruházat segít a teljesítményem fokozásában, a keringésemben, és a sport utáni regenerációban is lassan 2 éve. A pulzusomra is oda kell figyelnem, megadott tartományban és zónákban sportolhatok, ezeket minden esetben egyeztetem az orvosaimmal, ebben társam a Garmin Forerunner935 sportóra. Sport közben és a hétköznapokban is folyamatosan rögzíti a pulzusomat, teljesítés után szinte minden fontosabb adat lekérhető (pulzus, teljesítmény, kritikus zónák, kalória). Az edzéseket követő adatokat egyből átküldöm az orvosoknak, akik látják, hogy mikor – mennyit futottam és milyen pulzustartományban. A Focus csapata egy versenyzésre alkalmas országúti kerékpárt biztosít lassan 3 éve számomra, így teljes biztonságban tudhatom magam. A sporton kívül egy mini EKG (WIWE) a társam a mindennapokban. Nyugalmi állapotban, sport előtt és után is készítek felvételt, ezen keresztül is látható, hogy milyen hatással van a szívemre a mozgás. Ezt is egyből küldöm az orvosoknak, így folyamatosan tudom tájékoztatni őket a sportteljesítményemről és a nyugalmi időszak adatairól. Nagyon megtisztelő, hogy „támogatóim” vannak”, befogadtak a nagy sportolók közé. Talán nem mindennapi, hogy professzionális termékek egy életmentő készülékkel élő amatőr sportolót támogassanak. Megjegyzem, itt is önmagam maradok, büszkén osztom meg a sportteljesítményeimet, legyen az 500 méter úszás, 3 km futás vagy 20 km kerékpározás. Ez nekem olyan, mint másnak egy maraton vagy egy ultratáv…

Mesélj a családodról is! Ezek szerint ők is sportolnak.

Sportos család vagyunk. A fiam 23 éves magyar bajnok kajakos, élsportoló. A lányom 21 éves, magyar bajnok hip-hop táncos és fitness-wellness instruktornak tanul, utána pedig sporttáplálkozási szakember irányba szeretne továbbmenni. A férjem magyar bajnok judós volt, és a mai napig sportol. Sokat köszönhetek nekik, a gyerekeim már a kezdetektől fogva tudatosan éltek, és figyeltek rám. Úgymond ők a jobbik énem, akik figyelmeztetnek, hogy „anya, vigyázz magadra”. Maguktól jönnek mindig a sétákra is, amiket szervezem.

Végh Nóra Judit

A teljes interjú a nyomtatott magazinban olvasható.

„INTEGRÁCIÓ AZ ÉV MINDEN NAPJÁN”

INTEGRÁCIÓ AZ ÉV MINDEN NAPJÁN

Interjú Nagygyörgy Andrással, a SUHANJ! Alapítvány munkatársával

 – A SUHANJ! Alapítvány neve egyre ismerősebben cseng a köztudatban. Hogyan sikerült mozgalommá kinövekedniük magukat?

Valóban, most már mozgalomról beszélhetünk. Az első aktivitásunk 2010-ben volt, a Budapest Maratonon, ahol három kerekesszékes fiatalt segítettek hozzá őket kísérő önkéntes futók, hogy teljesítsék a távot. Ez volt az első alkalom a nagy hazai verseny történetében, hogy valaki ilyen formában is tudott versenyezni. Azóta nem telhet el kedd és szombat integratív futóedzés nélkül a Margitszigeten. A kerekesszékesek mellett közben látássérültek, értelmi fogyatékkal, valamint autizmussal élők is csatlakoztak a sportolni vágyók közé. Szerintem azért is lettünk ismertek, mert egész évben tevékenyek vagyunk, és a legtöbb futóversenyen részt vesz az egyre növekvő  SUHANJ! csapat.

– Mottójuk: „a mozgás öröme mindenkié”. Milyen további programokat, sportolási lehetőségeket nyújt az alapítvány?

A népszámlálási adatok alapján, Magyarországon 600 ezer ember él valamilyen fogyatékossággal. Ez a szám is jól mutatja, hogy sokaknak van szüksége az ilyen jellegű lehetőségekre. A futás mellett 2013-ban úszásfejlesztést is indítottunk Pásztory Dóri kétszeres paralimpikon úszó végtaghiányos gyermekeknek szervezett edzéseivel. Mostanra ez is bővült, és látássérültek számára is tartunk csoportos úszást. Gyakorlatilag bárki becsatlakozhat, sokan csak az első pár kilométerüket vagy az első pár hosszt szeretnék megtenni egy támogató közösségben. Programjaink sikeréhez az is hozzájárul, hogy ép sportolók, sportbarátok is szívesen betársulnak a közös sporttevékenységbe.

– A SUHANJ! Fitness az ország első és egyetlen akadálymentes edzőterme. Milyen koncepció alapján alakították ki a helyiséget?

A SUHANJ! Fitness 2016-ban nyitotta meg kapuit. Már a helyszínválasztáskor is figyeltünk a jó megközelíthetőségre és az akadálymentesítés lehetőségeire. A 480 négyzetméteres edzőterem tervezésébe a fogyatékkal élők sportolóinkat is bevontuk, hogy közösen építsünk egy bárki számára önállóan használható közösségi teret. Apróságoknak tűnő dolgok is lényegesek lehetnek, például az alacsonyabb recepciós pult, hogy a kerekesszékesek könnyebben oda tudjanak gurulni, vagy éppen a nemcsak Braille-írással, hanem domború piktogramokkal ellátott térképünk is, amelynek segítségével egyszerűen letapogatható, hogy hol helyezkednek el az egyes helyiségek, sporteszközök. Nálunk a gépek is akadálymentesek. Szokták még dicsérni a design-elemeket is, például, hogy szépek a csíkos falaink, és letisztult képet ad a látvány, ami azon túl, hogy esztétikus, a látássérülteket segíti a tájékozódásban, mint vezetősáv. Az edzőterem mindenki számára nyitott. Az épek 1590 forintos napijeggyel látogathatják az edzőtermet, a fogyatékkal élők pedig körülbelül 60 százalékos kedvezménnyel. Sportolóink számára azonban fenntartjuk a lehetőséget, hogy rendszeres látogatással és önkéntességgel további kedvezményekkel csökkentsék az összeget. Ezáltal is motiváljuk őket a több mozgásra, amelyhez felkészült edzőink munkája is nagyban hozzájárul. 13 edzőnk közül egyébként ketten látássérültek, illetve ketten kerekesszékesek, és maguk is rendszeresen tartanak órákat, természetesen ép vendégeknek is.

Végh Nóra Judit

A teljes cikk a nyomtatott magazinban olvasható.

„NINCSENEK HATÁROK”

Czene Gábor

Interjú Czene Gábor paratriatlonistával

Budapesten találkozunk, de említetted, hogy épp egy gyógymasszázsról jössz, és egyébként Heves Megyében élsz.

Igen, korábban Kartalon éltem, és öt éve költöztem Gyöngyösre a munkám és a sport miatt. Ott megnyíltak azok a lehetőségek, melyek már nagyon hiányoztak az életemből. A sport iránti szeretet még a gyermekkoromból ered. Nagyon aktív gyerek voltam, és hozzászoktam, hogy mindig a sport közelében voltam. Tenisz, kézilabda, kosárlabda, futball, lovas-íjászat, úszás, küzdősportok – sok olyan dologba bele tudtam kóstolni, amelyek élményekkel töltöttek fel gyerekként. Felnőttként is kerestem az alternatívákat. Gyöngyösön elég jó sportolási lehetőségek vannak. Reggelente úszni járok, munka után délután pedig bringázok és futok. A Mátra és környéke, csodálatos környezet ehhez. Az erőnléti edzések miatt szoktam járni edzőterembe, a munkahelyemen és egy másik belvárosi terembe, a többi mozgást pedig a szabadban végzem. Rossz idő esetén lehetőséget kaptam arra, hogy a helyi sportcsarnokban edzhessek.

Mi a civil foglalkozásod?

Multinacionális cégnél dolgozok 15 éve, és itt vagyok jelenleg, vagyon- és tűzvédelemért felelős munkatárs. A hosszú évek alatt hivatásommá vált az emberi életek védelme.

Hogyan tudod összeegyeztetni a munkát a sporttal? Hogy sikerül betartani a napi rutinodat?

Őszintén, nem mindig egyszerű. A tavalyi év különösen a sportolás irányába haladt, főként a nagyatádi, ironman távként emlegetett Extrememan Hosszútávú Triatlon verseny (3,8 km úszás, 180 km kerékpározás, 42,2 km futás) miatt. Komoly felkészülést igényelt, amit edzői segítséggel kellett előkészíteni. Akkoriban két edzővel dolgoztam együtt. Nem lehetett csak úgy hétköznapi módon hozzáállni. Az idei évtől, immáron új minősítésben válogatottként triatlonozok és ennek érdekében átvariáltuk hozzá az edzéstervet is, és ezt össze kell egyeztetnem a munkával. Szerencsére rugalmasak, így el tudok menni, amikor szükséges, de alapvetően teljes munkaidőben dolgozom. Úszni már reggel 6-ra járok, azt követően érek be a munkahelyre, és 17 óra után kezdődnek a futó-bringa edzések. Kedden, csütörtökön és vasárnap Hatvanba járok thai boksz edzésre, ahol kifejezetten a törzs, a hát- és a lábizomzatot erősítjük Hatvani Ferenc edzővel, a közösen kialakított speciális technikákkal. A többi napra jutnak az erőnléti edzések. Így gyakorlatilag elég tartalmasan telik egy napom, a szombat az, amikor pihenni szoktam, és egy kicsit feltöltődni. Én azt vallom, ha az embernek van álma, egy komoly elhatározása, célja, akkor mindent megtesz azért, hogy elérje. Ehhez persze nem kis akaraterő és energia kell. Tavaly, az egyik előadásom után kaptam egy olyan kérdést, hogy mi van akkor, amikor reggel úgy kelek fel, hogy jaj, most nincs kedvem edzeni. Én pedig azt válaszoltam, hogy nem volt még ilyen. Látták is rajtam, hogy nem értem a kérdést, mert az én szótáramban nem léteznek kifogások, nem ismerek határokat, ha el szeretnék érni valamit.

Természetesen nem csak triatlon versenyen indultam az elmúlt években. Voltam Aquatlon, Duatlon és futóversenyeken is, ahol kiválóan helyt álltam, ilyen volt az Ultrabalaton is, ahol csapatban először futottam 18 km-es távot. Az idei évben is vegyes a versenynaptár, mint ahogy már részt is vettem az Aquatlon versenyen, ahol az előző évhez képest, több mint négy percet javítottam. Idén viszont a fő vonal a Világkupa-sorozat és júliustól a kvótaszerzési pontgyűjtés indul számomra. Izgalmas év elé nézek.

Végh Nóra Judit

A teljes cikk a nyomtatott magazinban olvasható.