Valóra váltott ígéret

Tizennégy év várakozás és több, olykor fájóan elveszített párharc után főtáblára jutott a Ferencváros a nemzetközi kupaporondon. A zöld-fehérek az Európa-liga csoportkörébe kerüléssel szintet léptek.

Bajnokként a Bajnokok Ligája selejtezőjében indult hosszú útra a Ferencváros, amely a bolgár Ludogorec és a máltai Valletta legyőzése után a horvát Dinamo Zagrebtől kikapott, de az Európa-ligában a főtáblára jutásért küzdhetett a Suduva ellen. A litván együttest 4–2-es hazai győzelmével búcsúztatta, így teljesült a szurkolók álma, bejutott a csoportkörbe a csapat. És vár rá hat kőkemény mérkőzés, a spanyol Espanyol, az orosz CSZKA Moszkva és a régi ismerős Ludogoerc ellen.

Ami számokban is mérhető: az FTC a BL-selejtező első három körében összesen 1.14 millió eurót (376 millió forint) gyűjtött, az Európa-liga-főtáblára jutásért pedig további 2.92 millió eurót (964 millió forint) kapott, azaz immár 1.3 milliárd forintot keresett a nemzetközi porondon. Tovább növelheti bevételeit a klub, ugyanis a második számú európai kupasorozat csoportkörében minden győzelemért 570 ezer eurót (188.2 millió forint), míg minden döntetlenért 190 ezer eurót (62.7 millió forint) fizet az UEFA.

Ilku Miklós

Nyitókép: fradi.hu

A teljes cikk a nyomtatott magazinban olvasható.

 

Elmúlik a varázs

Néhány évvel ezelőtt egy kupamérkőzés sokkal jobban feltüzelte a szurkolókat és a labdarúgókat is, mint egy bajnoki. Fordult a kocka: a nemzeti kupasorozatok elértéktelenedtek, a nézőket és a csapatokat sem hozzák lázba. Utánajártunk, miért.

Bevett gyakorlat a futballban, hogy az adott ország labdarúgó-szövetsége a bajnokság mellett nemzeti kupasorozatot is szervez, sőt, több helyen második számú szériát, úgynevezett ligakupát is indítanak. A kupák szépsége abban rejlik, hogy a kisebb, alacsonyabb ligás klubok találkoznak olyan elitcsapatokkal, amelyekkel évente egyszer van lehetőségük összemérni erejüket. Dávid és Góliát harcát nem ritkán előbbi nyeri, és mivel itt egy meccsen dől el a továbbjutás, a meglepetés erejétől a tetőfokára hágnak az izgalmak. Ezzel párhuzamosan a szurkolói várakozás is, a nézőszám a kisebb egyesületek esetében egy-egy ilyen rangosabb ellenféllel szembeni kupameccsen éri el a csúcsot az adott idényben – mondanunk sem kell, a bevételek maximalizálására is kiváló alkalom ez.

Az elmúlt 10-15 évben azonban ez megváltozott. Méghozzá gyökeresen. A szakmai háttér kielemzése előtt érdemes elolvasnunk Joe Berah Quorán megosztott gondolatait, hogy átérezzük, mit veszítettek a szurkolók a kupasorozatok háttérbe szorulásával.

„Gyerekként a kupadöntő napján felkeltünk, reggeliztünk, mesét néztünk, majd reggel kilenc órakor már elkezdődött a felvezetés. Interjúk, összefoglalók, a fináléig vezető út – mindenki izgalomba jött. Ültünk a televízió előtt, édesanyám pedig nassolnivalót hozott, amit más napokon aligha tett meg. A játékosok megérkeztek végre, nekünk pedig leesett az állunk a telt házas Wembleytől. Rátapadtunk a képernyőre, minden egyes labdaérintést, bedobást, szögletet és gólt ámulva néztünk. Másnap pedig eljátszottunk minden jelenetet a grundon. Hol van már ma ez a varázs…”

A válasz a Bajnokok Ligájában és a nemzeti bajnokságokban keresendő. A legrangosabb európai kupasorozatban például az idei kiírásban a csoportkör 32 klubja között 2.05 milliárd eurót oszt szét az UEFA. De hasonló a helyzet a különböző nemzeti ligákkal is. Vegyük a Premier League-et: a bajnok Manchester City a 2018–2019-es idényben valamivel több mint 150 millió fontot tehetett zsebre, míg az utolsó helyen végző és kieső Huddersfield nagyjából 94 millió fontot. Az angol bajnokság közvetítési jogait világszerte 4.35 milliárd fontért értékesítették az előttünk álló három évre.

Ezekkel a csillagászati összegekkel rendkívül nehéz, szinte lehetetlen felvenni a versenyt. Az angol FA-kupa – ami a világ legősibb, legnagyobb presztízsű kupasorozata – nem is képes erre, és iskolapéldája az elmúló varázsnak és visszaesésnek. A fő ok természetesen a pénz: az 1871-ben létrehozott FA-kupa győztese hozzávetőlegesen 3.4 millió fontot kap. A Premier League-ben utolsónak lenni is jobban megéri, hiszen azért a legutóbbi kiírásban 27.5-szer ennyit kaszált a Huddersfield.

A teljes cikk a nyomtatott magazinban olvasható.

Minden kosaras be akar kerülni – az NBA draft

Az észak-amerikai profi kosárlabdaliga (NBA) a világ legerősebb bajnoksága, nem véletlenül szeretne a legtöbb játékos eljutni ide. Erre a játékosbörzén, azaz a drafton keresztül van lehetőség. De ki vehet részt rajta? Hogyan működik? Bemutatjuk az NBA játékosbörzéjét.

Az NBA 1947 óta bonyolítja le a draftot, ami hagyományosan június végén, azaz a nyári szünetben kerül megrendezésre. A többi amerikai úgynevezett major ligával (NFL, NHL) szemben – amelyekben hét körös a játékosbörze – csak kétszer választ a 30 franchise, azaz összesen 60 kosaras álma válik valóra. Nem volt ez mindig így: az 1960-as években 21 körös (!) volt a draft, amit előbb tízre redukáltak 1974-ben, majd hétre 1985-ben, mai formátumát pedig 1989-ben nyerte el.

A játékosbörzét az esélyegyenlőség fenntartása miatt vezette be a liga, meggátolva ezzel azt, ami például az európai futballban történik. A gazdag klubok gyakorlatilag bárkit szerződtethetnek, a sztárokkal teletűzdelt csapatok ellen pedig a szerényebb anyagi lehetőségekkel rendelkezőknek alig-alig van sanszuk. Az NBA viszont megpróbál egyenlőségjelet tenni a fiatal tehetségek és a nagyobb pénztárcák közé. Persze mint mindenhol, itt is akad kivétel – a Golden State Warriors az ideit beleszámítva sorozatban ötször volt ott a nagydöntőben, kezdőötösét pedig kizárólag All Star-játékosok alkotják évek óta.

Az egyetlen út az amerikai kosárlabdaligába a drafton keresztül vezet. Nézzük, kik vehetnek részt a játékosbörzén! Azok a kosarasok, akik legalább 19 évesek, vagy minimum egy évet játszottak az egyetemi ligában, vagy külföldön volt profi szerződésük, ami lejárt. Nemzetközi játékosnak minősül az, aki a draft előtt három évig külföldön élt, illetve nem járt középiskolába vagy egyetemre az Egyesült Államokban. Ők is kiválaszthatóak a drafton, ha betöltötték 22. életévüket a draft esztendejében, vagy ha játszottak korábban az Egyesült Államokban, de nem az NBA-ban.

A draft 1947-es bevezetésekor az egyetemi játékosokra helyeződött a hangsúly, az 1980-as években kezdtek a csapatok végzős középiskolásokat is szerződtetni. Így került a ligába többek között Kobe Bryant, LeBron James, Dwight Howard vagy Kevin Garnett. Az évek során sokat változott a draftolható játékosokra vonatkozó szabályzat, 2006-ban például a liga elvetette a lehetőségét a középiskolások leigazolásának. A külföldi kosarasoktól sokáig ódzkodtak a franchise-ok, az 1999-es játékosbörze hozta meg az áttörést ebben, amikor több légiós is bekerült az NBA-be. A nemzetközi média figyelmét a 2002-es draft keltette fel leginkább, amikor Jao Minget 1/1-esként választotta ki a Houston Rockets. Látva a 229 cm-es kínai óriás sikerét, egyre bátrabban nyúltak a csapatok a légiósokhoz.

Eddig egyetlen magyar kosarast választottak ki a drafton: 2011-ben a második kör 29. pickjeként Hanga Ádámot nevezte meg a San Antonio Spurs – később kölcsönadta európai kluboknak. Az egyetlen magyar viszont, aki játszott is az NBA-ben Dávid Kornél, őt szabadügynökként igazolta le a Chicago Bulls, majd megfordult a Toronto Raptorsnál és a Detroit Pistonsnál is, összesen 109 mérkőzésen játszott a ligában. A drafton kívül ugyanis lehetőségük van a csapatoknak szabadügynökök szerződtetésére, ám ők rendszerint nem kapnak olyan busás kontraktust, és többnyire kiegészítő szerepet játszanak.

Ilku Miklós

A teljes cikk a nyomtatott magazinban olvasható.

BECKHAMÉK NYOMÁBAN

Cristiano Ronaldo, Michael Jordan és David Beckham

Megszállni a lisszaboni Pestana CR7 hotelben, felhúzni a legújabb Air Jordan cipőt, befújni magunkat a legfrissebb Beckham parfümmel és elindulni várost nézni. Egy ilyen napindítás nemcsak a képzeletünkben létezik, hanem bárki számára elérhető. Cristiano Ronaldo, Michael Jordan és David Beckham. Három sportsztár, akik a márkaépítést is a legmagasabb fokon űzik. De mi a helyzet a magyar sportolókkal, ki eredt Beckhamék nyomába és foglalkozik profi módon a saját márkájával? És miért fontos egyáltalán a brandépítés a sportban?

Könnyű egy kézlegyintéssel elintézni, hogy Cristiano Ronaldo, Michael Jordan, David Beckham a sportágaik legjobbjai voltak, pályafutásukat és magánéletük alakulását világszerte milliók követték figyelemmel. Azonban rajtuk kívül még rengeteg sportoló van, aki felér a csúcsra, olimpiai és világbajnokok terén éppenséggel Magyarország sem áll rosszul. Az emberfeletti teljesítmény hozhat ugyan ismertséget és gazdagságot, mégsem lesz mindegyik nagy bajnokból sportsztár. Még kevesebb válik valódi márkává. Az eredményesség és az értékesség elválik egymástól. De ha nem elég a legjobbnak lenni egy tisztán teljesítményalapú területen, mi tesz egy sportolót eladhatóvá az üzleti világ szemében?

A MAGYAR VASLADY

Iron Lady. Vagyis Hosszú Katinka. Nem véletlen, hogy a legértékesebb magyar sportolókról készült összeállításokat a háromszoros olimpiai és hétszeres világbajnok úszónő uralja. Hosszú Katinka áttört a népszerű sportsztár keretein és saját márka építésébe kezdett. Noha nem ő az egyetlen magyar sportoló, aki ezt az utat választotta, kiemelkedik a mezőnyből. Mint láttuk, a kommunikációs szakemberek és az üzleti világ képviselői a sportolók eladhatóságának felmérése során a sportoló eredményeinek, a sportág értékének, a személyiség megítélésének és a médiaérték elemzését tartják fontosnak. Ezeket a jellemzőket érdemes tehát megvizsgálni, amikor arra keressük a választ, miért vezet Hosszú Katinka testhosszal a többi magyar sportoló előtt a márkaépítésben.

Zsédely Péter, Sportsmarketing Hungary

A teljes cikk a nyomtatott magazinban olvasható.

SUPER BOWL-REKLÁMOK: A VILÁG LEGDRÁGÁBB 30 MÁSODPERCE

SUPER BOWL-REKLÁMOK: A VILÁG LEGDRÁGÁBB 30 MÁSODPERCE

Február első vasárnapja nem is jelenthet mást a sportrajongók számára, mint az amerikaifutball legfontosabb mérkőzését, a Super Bowlt. Noha a sportág elsősorban Észak-Amerikában, azon belül is az Egyesült Államokban népszerű, ahogyan a világ többi részén, úgy Magyarországon is rengeteg szurkoló követi figyelemmel az NFL-mérkőzéseket. A csúcspontot természetesen a bajnokság döntője jelenti, azonban a Super Bowl az egyetlen olyan mérkőzés, más sportágakat tekintve is, amely nemcsak a sportértéke szempontjából kiemelkedő, hanem egy külön kategóriát képvisel a reklámszakma számára is.

Az NFL-döntő felvezetésében a csapatok és a játékosok bemutatása, valamint a taktikai elemzések mellett a reklámok körüli felhajtás is fontos szerepet kap. Valóságos reklámfesztivál épült a Super Bowl köré, a hirdetők erre az alkalomra tartogatják a nagy dobásukat. Ennél drágábban nem lehet reklámidőt venni sportprogramhoz kapcsolódóan, attól mégsem kell félni, hogy ne kelne el az összes hely. Hetekkel a mérkőzés előtt mennek a találgatások, hogy vajon melyik cég milyen reklámmal áll elő, megmaradnak-e a veterán hirdetők és kik lesznek az újoncok, vagy melyik márkának sikerül a legnagyobb hollywoodi nevet leigazolnia. De vajon miért övezi ilyen hatalmas hype a Super Bowl reklámokat?

AMERIKA LEGNÉZETTEBB MŰSORA

A Super Bowl a sportközvetítési piac egyik koronaékszere. Az évente megrendezésre kerülő, egynapos sportesemények közül egyedül a Bajnokok Ligája döntője vonz több nézőt a képernyők elé, ami nem meglepő, hiszen a labdarúgás globális népszerűségnek örvend, míg az amerikaifutball közönsége főként az Egyesült Államokra koncentrálódik. A hazai – értsd amerikai – piacon viszont verhetetlen a Super Bowl, a Nielsen televíziós közönségmérésének adatai szerint a legutóbbi tíz alkalom közül egyedül 2009-ben maradt a 100 millió néző jelentette álomhatár alatt a nézettsége. A rekordot a 2015. februárjában rendezett Super Bowl XLIX (a Super Bowlok sorszámát hagyományosan római számokkal jelzik) tartja, amely több, mint 114 millió – a hivatalos adat 114.442.000 – tévénéző figyelmét kötötte le, és ezzel minden idők legnézettebb műsora is egyben az Egyesült Államokban.

Zsédely Péter, Sportsmarketing Hungary

A teljes cikk a nyomtatott magazinban olvasható.