Czene Gábor

„NINCSENEK HATÁROK”

Interjú Czene Gábor paratriatlonistával

Budapesten találkozunk, de említetted, hogy épp egy gyógymasszázsról jössz, és egyébként Heves Megyében élsz.

Igen, korábban Kartalon éltem, és öt éve költöztem Gyöngyösre a munkám és a sport miatt. Ott megnyíltak azok a lehetőségek, melyek már nagyon hiányoztak az életemből. A sport iránti szeretet még a gyermekkoromból ered. Nagyon aktív gyerek voltam, és hozzászoktam, hogy mindig a sport közelében voltam. Tenisz, kézilabda, kosárlabda, futball, lovas-íjászat, úszás, küzdősportok – sok olyan dologba bele tudtam kóstolni, amelyek élményekkel töltöttek fel gyerekként. Felnőttként is kerestem az alternatívákat. Gyöngyösön elég jó sportolási lehetőségek vannak. Reggelente úszni járok, munka után délután pedig bringázok és futok. A Mátra és környéke, csodálatos környezet ehhez. Az erőnléti edzések miatt szoktam járni edzőterembe, a munkahelyemen és egy másik belvárosi terembe, a többi mozgást pedig a szabadban végzem. Rossz idő esetén lehetőséget kaptam arra, hogy a helyi sportcsarnokban edzhessek.

Mi a civil foglalkozásod?

Multinacionális cégnél dolgozok 15 éve, és itt vagyok jelenleg, vagyon- és tűzvédelemért felelős munkatárs. A hosszú évek alatt hivatásommá vált az emberi életek védelme.

Hogyan tudod összeegyeztetni a munkát a sporttal? Hogy sikerül betartani a napi rutinodat?

Őszintén, nem mindig egyszerű. A tavalyi év különösen a sportolás irányába haladt, főként a nagyatádi, ironman távként emlegetett Extrememan Hosszútávú Triatlon verseny (3,8 km úszás, 180 km kerékpározás, 42,2 km futás) miatt. Komoly felkészülést igényelt, amit edzői segítséggel kellett előkészíteni. Akkoriban két edzővel dolgoztam együtt. Nem lehetett csak úgy hétköznapi módon hozzáállni. Az idei évtől, immáron új minősítésben válogatottként triatlonozok és ennek érdekében átvariáltuk hozzá az edzéstervet is, és ezt össze kell egyeztetnem a munkával. Szerencsére rugalmasak, így el tudok menni, amikor szükséges, de alapvetően teljes munkaidőben dolgozom. Úszni már reggel 6-ra járok, azt követően érek be a munkahelyre, és 17 óra után kezdődnek a futó-bringa edzések. Kedden, csütörtökön és vasárnap Hatvanba járok thai boksz edzésre, ahol kifejezetten a törzs, a hát- és a lábizomzatot erősítjük Hatvani Ferenc edzővel, a közösen kialakított speciális technikákkal. A többi napra jutnak az erőnléti edzések. Így gyakorlatilag elég tartalmasan telik egy napom, a szombat az, amikor pihenni szoktam, és egy kicsit feltöltődni. Én azt vallom, ha az embernek van álma, egy komoly elhatározása, célja, akkor mindent megtesz azért, hogy elérje. Ehhez persze nem kis akaraterő és energia kell. Tavaly, az egyik előadásom után kaptam egy olyan kérdést, hogy mi van akkor, amikor reggel úgy kelek fel, hogy jaj, most nincs kedvem edzeni. Én pedig azt válaszoltam, hogy nem volt még ilyen. Látták is rajtam, hogy nem értem a kérdést, mert az én szótáramban nem léteznek kifogások, nem ismerek határokat, ha el szeretnék érni valamit.

Természetesen nem csak triatlon versenyen indultam az elmúlt években. Voltam Aquatlon, Duatlon és futóversenyeken is, ahol kiválóan helyt álltam, ilyen volt az Ultrabalaton is, ahol csapatban először futottam 18 km-es távot. Az idei évben is vegyes a versenynaptár, mint ahogy már részt is vettem az Aquatlon versenyen, ahol az előző évhez képest, több mint négy percet javítottam. Idén viszont a fő vonal a Világkupa-sorozat és júliustól a kvótaszerzési pontgyűjtés indul számomra. Izgalmas év elé nézek.

Végh Nóra Judit

A teljes cikk a nyomtatott magazinban olvasható.