KITARTÁS, ALÁZAT ÉS FELELŐSSÉGTUDAT

INTERJÚ BECK MONIKA SZÍV NAGYKÖVETTEL

Széles mosollyal és kedvesen csengő hanggal fogad. Sugárzik belőle a vidámság. Beck Monika egy nem mindennapi nő, annak ellenére, hogy szívműtött, rengeteg energiája van. Egészségügyi kommunikációs területen dolgozik, szabadidejében pedig élményprogramokat szervez szívbeteg gyermekek számára, ahogy ő fogalmaz: erre tette fel az életét. A sportot minden lehetséges eszközzel népszerűsíti, maga is sportol, ugyanakkor a felelősségteljességre is felhívja a figyelmet. Közösségi sétákat szervez, és még arról ismerhető fel, hogy szeret szívecskét mutatni.

Részlet az interjúból:

Közösségi sétákat szervezel, sporteseményekre viszed a gyermekeket, fiatalokat. Hogyan tervezed meg a programokat?

Nagyon sok nemzetközi eseményre meghívják a szívbeteg gyermekeket, mint a nemzetközi judo verseny, a vívó-világbajnokság, a vízilabda rangadó. Ide is csoportokkal megyek, és a családjaikat is hívom, mert úgy látom, sokan így érzik magukat biztonságban. De olyan is volt már, hogy egy parlamenti eseményre egyedül vittem a gyermekeket, és nagyon megtisztelő volt, hogy a szülők rám bízták őket. Ez felelősség, és mi kölcsönös bizalmat alakítottunk ki. Június végén volt egy golf-esemény is, ahol kipróbálhatták a sportot, megismerhették a golf-pályát. Előre szoktam nekik szólni, hogy készüljenek fel. Fontosnak tartom, hogy tanuljanak is a programból, ismerjék meg a sportág történetét, és tudják, kik voltak a legnagyobb magyar sportolók. Nagyon lelkesek, mindig készülnek. A Magyar Kajak-Kenu Szövetség is meghívott minket a Szegeden tartandó világbajnokságra. Szeretném elvinni őket akkor a Szegedi Állatkertbe, és bemegyünk a Szegedi Gyermekklinikára is, ahol leadjuk az összegyűjtött kis szíveket. A szív már a szimbólumunkká vált, és figyelemfelhívó céllal közösen is gyakran mutatunk szívecskét. Szinte minden második hétvégére esik valamilyen program. A nyár olyan szempontból egy kicsit nehéz, hogy szabadtéri programokat nem igazán szervezek, a nagy melegben óvatosnak kell lenni. Havonta egyszer szoktunk találkozni, az időpontot jól megválasztva, a gyermekek és a szülők igényeinek megfelelően. Hétvégén vannak a programok, és hétköznap szervezem őket. Nemzetközi események pedig kétheti rendszerességgel jutnak. Érdeklődéstől függően válogatom őket össze, például a lányok nagyon élvezték a sportgimnasztika versenyt.

Milyen visszajelzések érkeznek, milyen hatást tapasztalsz?

Az egyik kislánytól nem rég kaptam egy köszönőlevelet, amit az Óbudai Futófesztiválon adott nekem oda. Arról ír benne, a program segített neki, hogy elfogadja a betegségét, és most már tudja, hogy nincs egyedül. Nagyon meghatnak a szülők levelei is, akik egy-egy rendezvény után írnak nekem, hogy sokat jelentett számukra a program, és jól érezték magukat. Annak örülök a legjobban, hogy ezeken az eseményeken barátságok alakulnak ki. Van egy állandó közösség, mindig küldik a bizonyítványukat, a sikereiket. Négy éve csinálom ezt, a tinikből azóta már többen is betöltötték a 18. életévüket, és felnőtté válva is látják, hogy lehet teljes életük. Én is így születtem, felnőttem, és gyereket is tudtam vállalni. Jó, azt az álmomat el kellett engednem, hogy légiutaskísérő legyek, de ezt leszámítva abszolút a helyemen vagyok. (nevet)

A futás mellett milyen más sportokat űzöl még?

Triatlonozom: a futás, a kerékpár és az úszás az én sportjaim. Nagyon jól érzem magamat bennük. A sport szabadságot jelent számomra. Egyedül ritkán futok, vagy ha igen, akkor olyan helyen, ahol sokan vannak. Legtöbb esetben elkísér valaki, együtt szoktam futni a lányommal vagy a férjemmel, és még van két remek futótársam (Edina és Kata). Van olyan is, hogy csak a Jack Russel-kutyusunkat viszem el, akivel tökéletes párost alkotunk. (nevet) Ez egy igazi csapatmunka! Mint minden „nagy sportolónak”, nekem is sokan segítenek a háttérben, hogy mozoghassak. A szabályokat az orvosaim (Dr. Merkely Béla, Dr. Zima Endre – Városmari Szív- és Érgyógyászati Klinika) szabják, a család támogat, de a „csapatomhoz” tartozik még néhány számomra szükséges kiegészítő, ezekkel vagyok én így „kerek egész”. A megfelelő ruházat nekem nagyon fontos, speciális kompressziós öltözetben sportolok. A Compressport technikai sportruházat segít a teljesítményem fokozásában, a keringésemben, és a sport utáni regenerációban is lassan 2 éve. A pulzusomra is oda kell figyelnem, megadott tartományban és zónákban sportolhatok, ezeket minden esetben egyeztetem az orvosaimmal, ebben társam a Garmin Forerunner935 sportóra. Sport közben és a hétköznapokban is folyamatosan rögzíti a pulzusomat, teljesítés után szinte minden fontosabb adat lekérhető (pulzus, teljesítmény, kritikus zónák, kalória). Az edzéseket követő adatokat egyből átküldöm az orvosoknak, akik látják, hogy mikor – mennyit futottam és milyen pulzustartományban. A Focus csapata egy versenyzésre alkalmas országúti kerékpárt biztosít lassan 3 éve számomra, így teljes biztonságban tudhatom magam. A sporton kívül egy mini EKG (WIWE) a társam a mindennapokban. Nyugalmi állapotban, sport előtt és után is készítek felvételt, ezen keresztül is látható, hogy milyen hatással van a szívemre a mozgás. Ezt is egyből küldöm az orvosoknak, így folyamatosan tudom tájékoztatni őket a sportteljesítményemről és a nyugalmi időszak adatairól. Nagyon megtisztelő, hogy „támogatóim” vannak”, befogadtak a nagy sportolók közé. Talán nem mindennapi, hogy professzionális termékek egy életmentő készülékkel élő amatőr sportolót támogassanak. Megjegyzem, itt is önmagam maradok, büszkén osztom meg a sportteljesítményeimet, legyen az 500 méter úszás, 3 km futás vagy 20 km kerékpározás. Ez nekem olyan, mint másnak egy maraton vagy egy ultratáv…

Mesélj a családodról is! Ezek szerint ők is sportolnak.

Sportos család vagyunk. A fiam 23 éves magyar bajnok kajakos, élsportoló. A lányom 21 éves, magyar bajnok hip-hop táncos és fitness-wellness instruktornak tanul, utána pedig sporttáplálkozási szakember irányba szeretne továbbmenni. A férjem magyar bajnok judós volt, és a mai napig sportol. Sokat köszönhetek nekik, a gyerekeim már a kezdetektől fogva tudatosan éltek, és figyeltek rám. Úgymond ők a jobbik énem, akik figyelmeztetnek, hogy „anya, vigyázz magadra”. Maguktól jönnek mindig a sétákra is, amiket szervezem.

Végh Nóra Judit

A teljes interjú a nyomtatott magazinban olvasható.