A focit szerető és követő mai gyerekek talán elképzelni sem tudják, hogy valaha világbajnoki döntőt játszott a magyar válogatott, ráadásul kétszer is. Az Aranycsapat berni fináléjáról a mai napig sok szó esik, ugyanakkor az 1938-as világbajnoki döntőnkről méltatlanul kevés, pedig Párizsban 60 000 ember előtt játszottunk azokkal az Olaszországgal, akik már akkor is, és azóta is a világ élvonalába tartoznak. Sajnos, mindkét esetben vesztesen hagytuk el a pályát. Több babér termett viszont az olimpiákon a magyar válogatottnak, hiszen háromszor, legutóbb 1968-ban, nyertünk aranyérmet.
Amint a rövid bevezető is mutatja, a magyar labdarúgó válogatott 125 éves történetében bizony voltak időszakok, amikor mi is ott voltunk a csúcson. A tények miatt érdemes megemlíteni, hogy a magyar válogatott első nemzetközi mérkőzésére 1901 április 11-én került sor, azaz áprilisban lesz 125 éve, hogy válogatott mezt öltöttek a magyar labdarúgók. Ekkor egy angol klubcsapat volt az ellenfél, mai kifejezéssel élve barátságos meccsen. Az első hivatalos nemzetközi válogatott mérkőzésre a következő év októberében, Ausztria ellen került sor.
Ilyen múlttal a hátunk mögött különösen érdekes volt belépni a FIFA Múzeumba, azaz a Nemzetközi Labdarúgó Szövetség múzeumába Zürichben. Az épület maga elsőre ránézésre mondhatni jellegtelen, egyáltalán nem hivalkodó, átlagos. A visszafogottságot mi sem jellemzi jobban, minthogy a taxisnak elsőre nem sikerült megtalálnia a bejáratot. Belül már azért impozánsabb a tér, egyből szembeötlenek a színek.
A tematikus kiállítás logikus rendszer szerint van kialakítva. Elsőre egy nagy körrel, a Rainbow-val találjuk szemben magunkat, benne, az összes FIFA tagország mezével. Apró, de annál látványosabb ötlet, a néző egyből legyen helyre téve, a világ talán legnagyobb sportszervezetének a múzeumában érkezett, melynek 211 tagországa van jelen pillanatban. Természetesen a magyar meggypiros mez is ott virít a vitrinben. Innentől elindul az időutazás. Nem túlzás, hogy százszámra tablók, képek, felíratok, bélyegek, mezek, labdák, zászlók, relikviák. Svájcban, és a világ legnépszerűbb sportjának gyűjteményében járunk, ahol elvárható, hogy a legmodernebb technikai eszközökkel szolgálják ki a nézőket. Ezek nemcsak látványosak, hanem sokkal több anyagot, információt tudnak a nézőknek átadni. Egy magyar vonatkozású példa. Az egyik VB vitrinben egy korabeli írógép mellet kis képernyő, amin egyszer csak megjelenik egy ici-pici magyar zászló, majd leírás az új csodatollról, ami akár 200 000 szót is le tud írni újratöltés nélkül, és aminek feltalálója Bíró László. Majd a képernyő vált, és a golyóstoll atyja mosolyog ránk. Ez büszkévé tesz minket, magyarokat, és jól jellemzi az egész kiállítást. Nemcsak szigorúan véve a fociról szól, hanem ismeretterjesztő is, szélesebb látószögben mutat be, átélhetőbbé és átérezhetőbbé tesz egy-egy korszakot. A golyóstoll egyébként az 1938-as VB anyagánál van, hiszen abban az évben adta be első szabadalmát Bíró László az új író eszközre.
A földszinten a már említett mezek mellett többek között a FIFA, mint szövetség múltját tekinthetjük át. Egy szinttel lejjebb van a Múzeum fő témája, a VB-k története, The FIFA World Cup Gallery címmel. Eseményről eseményre haladhatunk, igen aprólékosan összeállított anyaggal kell megbirkóznia a látogatónak. A rendezők, kutatók nagyon alapos munkát végeztek, amit sikerült szórakoztató formában a közönség elé tárni. A valós relikviák mellett kivetítőkön, kereshető óriás tableteken lehet témát, eseményt választani és megnézni a film részleteket, elolvasni a cikkeket. Szembeköszön Sárosi, Kocsis, Grosics, de ki van állítva Czibor cipője, mint ahogy az eredeti berni labda is. Stadionszékek, VB érmek is megtekinthetőek a különböző egyéb FIFA trófeák mellett. A Jules Rimet-kupa is itt látható, amelyen megtalálható az Abel Lafleur által 1930-ban készített eredeti trófea egy része. A múzeum a megnyitása óta a FIFA Világbajnoki Trófea és a FIFA Női Világbajnoki Trófea otthona. Ezek előkelő helyet foglalnak el a galériában, és csak a VB-k idejére és helyére viszik el őket.
Miután az eddigi 22 világbajnokság élményeit feldolgoztuk, vagy legalábbis megpróbáltuk feldolgozni, leülhetünk a moziteremben filmet nézni 180° panorámával. A 2006-ban átadott múzeum abszolút modern és szórakoztató. Az emeleti szinten játszóház várja a gyerekeket, nem a lelakott unalmas fajtából, ahol remek szülinapi zsúrt lehet rendezni. Ottjártunkkor éppen „zengett a ház” egy ilyen partitól, mellette komoly étterem nagy terasszal. Lehet természetesen PS-en „Fifázni” is, mint ahogy számtalan interaktív játékban részt venni, például együtt „örömködni” Salah-val, amiről a fotót emailen kapjuk meg.
Ahogy a látogató kering a szinteken feltűnik, hogy minden sarkot kihasználnak, még a lépcsőfordulókban is vitrinek vannak kitéve. Nem is csoda, hiszen felbecsülhetetlen mennyiségben lehetnek tárgyak, anyagok, amiket érdemes a nagyérdeműnek megmutatni. Minden felírat, kiírás, háttéranyag négy nyelven elérhető, 3 szinten, 3 000 négyzetméteren.
Időszakos kiállítások is színesítik a programokat, március végéig az Innováció a gyakorlatban: Futballtechnológiák a pályán és azon kívül című nyújt betekintést abba, hogyan támogatja a technológia a játékot. A kiállítás betekintést enged a sportág kulisszái mögé. A közvetítőfülkétől a videobírói asszisztens (VAR) képernyőjéig, a nagy sebességű kameráktól a viselhető érzékelőkig bemutatják, hogyan működik a technológia a játékosokkal, a játékvezetőkkel és a szurkolókkal.
A sporttörténészek több, mint 7 500 könyvből tudják a szövetség 120 évét és a labdarúgás történetét feldolgozni a könyvtárban. Az ajándékbolt velejárója egy ilyen helynek, csakúgy, mint a végig kedves, ügyfélközpontú kiszolgálás.
A FIFA Múzeum olyan hely, ahol, ha szóba elegyedik az ember amerikaiakkal, spanyolokkal, és ecuadoriakkal büszkén mondatja, hogy Magyarországról jött és ajánlhatja, hogy nézzék meg a ’38-as és az ’54-es VB szekcióját, mert ott vagyunk. Ott voltunk, és jelen pillanatban csak remélhetjük, hogy ez a sor egyszer majd folytatódni fog. Addig is érdemes megnézni a FIFA Múzeumot, felidézni a múltat és megmutatni gyerekeinknek, hogy lássák, tudják, valaha a labdarúgó világ olyan nevekről beszélt, mint Titkos, Sárosi, Zsengellér, vagy Zakariás, Budai, Lantos.
Deregán Gábor
