Az eddigi legsikeresebb magyar olimpiai szereplés 16 aranyéremmel Helsinkiben volt 1952-ben, többek között Papp Laszló győzelmével. Lisztes Krisztián volt olimpikon, de Atlantában és 1996-ban. Lőrincz Emil, korábbi 37-szeres magyar válogatott labdarúgó is a ’90-es években játszott, de soha nem szerepelt olimpián. Akkor mégis hogyan kerülnek a Finn Sport Múzeumba? Erre is kitérünk a következőkben, de menjünk sorban.
Helsinki először az 1940-es nyári olimpia rendezés lehetőségét kapta meg, ami aztán a világháború miatt elmaradt. Nem adták fel, újra pályáztak, és tíz jelentkező közül elnyerték az 1952-es játékok rendezését. Finnország inkább a téli sportokban jeleskedik, ennek ellenére nyárit rendeztek, abban az évben, amikor a télinek egy másik észak-európai ország, Norvégia, Oslo adott otthont. A finn fővárosban a magyar csapat sporttörténelmet írt a 16 arannyal, 10 ezüsttel és 16 bronzzal, melyekkel az éremtáblázat 3. (!) helyén zártunk. Viszonyításképpen Párizsban két éve a 14. helyet foglaltuk el az országok eredményességét összesítő táblázaton.
Nekünk Helsinki kiemelkedő sportsiker volt anno, így ha már a városban jár az ember, nem hagyhatja ki az Olimpiai Stadiont és a mellette levő Finn Sport Múzeumot, a TAHTO-t. A sportközpont a belvárostól nagyjából 20 perc alatt elérhető villamossal. Itt található, az Olimpiai Stadion és a Múzeum, mellett a modern, 10 000 fős Bolt Arena, ami a HJK Helsinki focicsapat otthona, számos edzőpálya, a Finn Labdarúgó Szövetség központja, valamint a 8 000-es Helsinki Jégcsarnok is. Látogatásunkat a múzeumban kezdtük, napsütéses, enyhén felhős időben. Túlzottan nincs kitáblázva a bejárat, de azért meg lehetett találni, igaz azt az egy embert, aki a környéken volt megkérdeztük a biztonság kedvéért.
A Finn Sport Múzeumról elsőre azt hihetnénk, hogy egy nagy bemutató tér, ahol az olimpiai örökség és múlt van kiállítva, végtére mégiscsak egy nyári olimpia volt itt annak idején. Ehelyett egy emberi léptékű helyre érkezik a látogató, ahol kedvesen fogadják és azt érzi, hogy örülnek jöttének. Az alsó szinten van az állandó kiállítás, amit a téli sportok és a motorsportok uralnak. Szépen és alaposan van bemutatva a korcsolya, külön a szinkronkori, a jégkorong és a síelés. Nem maradnak ki más sportágak sem, így a labdarúgás, a kosárlabda, az atlétika, az evezés is kapott egy-egy szekciót, a finn sport eredményei alapján. Apró ötletekkel dobták fel a kiállítást, mint például egy zuhanyzó, berendezett öltözőszekrények, egy sífelvonó. Az olimpia rendezésnek külön része van, fotókkal, eszközökkel, bejátszásokkal és egy Papp László által is aláírt bokszkesztyűvel. Papp Laci London után a második olimpiai aranyérmét nyerte Helsinkiben, már nagyváltósúlyban.
A múzeum emelete időszaki kiállításoknak ad otthont. Jelenleg Jari Litmanenről, a legjobb finn labdarúgóról szóló kiállítás látható, még egészen március 8-ig. Amint felér az ember a lépcsőn épp egy focimeccsbe botlik, ahol Lisztes cselez éppen, Telek, Vincze Ottó is ott van a képernyőn. A Ferencváros játszik az Ajax-szal. A nekünk oly emlékezetes 1995-ös BL menetelés összefoglalója megy, természetesen Litmanen jeleneteivel, benne többek között az Üllői úton rúgott három góljával. A korábbi finn sztár élete elevenedik meg a kiállításon, kisgyerekkorától karrierje végéig. Nagyon összeszedett tárlat, Litmanen pályafutása lehetőséget adott a bőséges szemezgetésre. Mezek, kupák, ereklyék, cikkek és fotók. Egyik képen épp lendületesen vezeti a labdát, átugorva egy vörös mezes játékos becsúszó lábát. Jobban megnézve magyar válogatott mez az, Lőrincz Emilé. Az MTK korábbi 37-szeres válogatottja a magyar nemzeti tizeneggyel 1997 októberében itt, a helsinki Olimpiai Stadionban játszott 1-1-es döntetlent a finnekkel, akkor készült a fotó. Nem számítottunk rá, de igazán sokszor jelenünk meg a múzeumban.
Az utolsó részleg az interaktivitásé. Kifejezetten nagy területet szenteltek a mozgásos játékoknak, van többek között curling, foci, akadálypálya, távolugrósáv és számítógépes játékok is. Kicsit a TAHTO olyan, mintha egy játszóház lenne, ahova be jönnek a gyerekek, akár óvodás, iskolás csoportok, és ha már ott vannak, megnézhetik a finn sport múltját, sztárjainak, példaképeinek történeteit.
Internetes viccek, mémek szerint a finnek zárkózottak, szűkszavúak. Nos, a Finn Sport Múzeum ügyfél menedzsere, Essi, egy fiatal hölgy minderre totálisan rácáfolt. Közel fél órás lett a búcsúzkodás, rengeteg sztorival, kérdéssel, háttér információval. Önmagában már csak ezért az őszinte, felemelő beszélgetésért is elég lett volna odamenni. Megelőlegezem neki a Finnország promóciósa címet!
Bő egy órás múzeumtúránk végeztével, immár koromsötétben ugrottunk be az Olimpiai Stadionba. Rajtunk kívül senki, így gond nélkül mehettünk fel a toronyba. A lift, igencsak szűk, de legalább van, nem kell lépcsőzni a szeles hidegben. Fent szemünk elé tárul a kivilágított város. Szép látvány, ahogy a sportközpont is. Több, mint 70 éve itt vonultak fel a világ legjobb sportolói, sporttörténeti hely. Nem szabad kihagyni Helsinkiben.
Távozáskor két fiatalember jött be a stadionba, történetesen magyarul beszélve. Bár igazi magyar szokás szerint a nagy találkozás „örömködése” elmaradt, erről is vannak mémek bőven, annyit azért elárultak, hogy egyikük kint él és dolgozik, a másik pedig látogatóba érkezett hozzá és ők sem hagyták volna ki ezt a helyszínét. Egy téli, sötét este a helsinki Olimpiai Stadionban öt látogató volt. Mind az öt magyar.
Fotó, szöveg: Deregán Gábor/SMM
