„SPORTDIPLOMÁCIAI BRAVÚR VOLT A VILÁGBAJNOKSÁG RENDEZÉSI JOGÁNAK ELNYERÉSE”

„SPORTDIPLOMÁCIAI BRAVÚR VOLT A VILÁGBAJNOKSÁG RENDEZÉSI JOGÁNAK ELNYERÉSE”

Interjú Nátrán Rolanddal, a Magyar Asztalitenisz Szövetség (MOATSZ) elnökével

Elnök úr, hogyan foglalná össze annak a jelentőségét, hogy 69 év után újra Magyarország rendezheti a világbajnokságot?

Budapesten 1950-ben rendezték meg legutóbb a világbajnokságot (korábban 1929-ben és 1931-ben – a szerk.). Azóta jelentős fejlődésen ment keresztül az asztalitenisz sportág, bár nem mindenhol egyenletes ütemben. Az egész világon elterjedt, és azon ritka sportágak közé tartozik, amit ugyanolyan módon játszanak mind az öt kontinensen. Említésre méltó az a tény is, hogy sportszövetségként a Nemzetközi Asztalitenisz Szövetség bír a legtöbb taggal a világon, sőt a világszövetségek közül is, jóval több tagja van, mint például az ENSZ-nek. Ennél fogva a Budapesten rendezendő világbajnokság egy hatalmas, gigantikus rendezvény lesz a résztvevő országok, delegációk számát tekintve is. A jelentőség értékeléséhez hozzájárul, hogy ez a világ ötödik-hatodik legnézettebb sporteseménye. Az egész világbajnokságot nagy médiafigyelem övezi. Félmilliárdot is meghaladó nézőszám várható a vb ideje alatt, ami nagyjából 600-700 millió nézőt jelent a hagyományos televíziókon keresztül, és további 100 milliós nagyságrendű követést a különböző online platformokon: YouTube, Facebook, Twitter és az egyéb social-media felületeken. Mivel a sportág jelenleg az ázsiai országokban a legfejlettebb, sokan követnek majd minket Kínából és Japánból, de Európában is több tízmilliós nézettség várható. Eddig összesen már a 100-at meghaladó tévécsatorna jelezte, hogy megvásárolja a közvetítési jogokat, ez azt jelenti, hogy minden kontinensen lesz közvetítés. A rendezvénynek köszönhetően Budapest, Magyarország és az egész magyar asztalitenisz-sport is jobban fókuszba kerül. És természetesen, európai viszonylatban is fontos lépés ez. Igazi sportdiplomáciai bravúr volt a világbajnokság rendezési jogának elnyerése. Az előző két világbajnokság is Európában volt: Svédországban (Halmstad) és Németországban (Düsseldorf). Hatalmas siker, hogy harmadszorra is európai ország kapta a rendezési jogot. És ez a magyar sportdiplomáciának is jelentős eredménye. A magyar szövetség szempontjából pedig az a jelentősége az eseménynek, hogy a sportágra irányítja a figyelmet, a szurkolókét, a családokét, a gyerekekét. Minden sportágnak fontos ugyanis, hogy minél több kisgyermek kapjon kedvet hozzá, minél többen műveljék hobbi szinten, alapfokon, és akár majd versenyzői szinten is.

Hogyan fejlődött a sportág, illetve miként változtak a szabályai az elmúlt években?

Talán szélesebb körben, a szurkolóközönség részéről nem annyira ismert, de annál fontosabb szabályok módosultak az utóbbi pár évben, hogy a nézők számára még élvezetesebb legyen a játék. Természetesen nagyon szigorú, átgondolt, precíz és egységes követelmények lettek kialakítva. Többek között szabályozzák az ütők borítását, hiszen milliméterpontosan meghatározott rétegvastagságot írnak elő ahhoz, hogy milyen ragasztóval lehet az ütő borítását felragasztani. A különböző kemikáliák kipárolgása ugyanis befolyásolja a labda- és a pörgési sebességet. Fontos szabályváltozás volt még a labda méretének és anyagának a megváltoztatása is. A labdaméret növelése egy picit lassította a játékot, ami a nézők számára hosszabbá, követhetőbbé, és ezáltal még látványosabbá tette a labdameneteket. Így még virtuózabb lett az asztalitenisz sport. És ha visszatérünk még az említett ’50-es vb-hez, az is megfigyelhető, hogy a mai asztaliteniszezők fizikai felépítése és izomzata teljesen megváltozott az előző generációkhoz képest. Korábban alapvetően a technika volt fontos, a mai sportolók viszont nagyon komoly fizikai felkészültséggel is rendelkeznek. Az élvonalbeli ping-pongosok gyakorlatilag atléták. Ez a tendencia szintén azt mutatja, hogy a professzionalizálódás irányába rendkívül sokat haladt a sport. Újdonság még az is, hogy labdaszedő gyerekek segítik a sportolókat, ami pár éve még nem volt szokás. Asztalonként két-két gyerek fogja kísérni a versenyt. Valószínű, nekik egy életre szóló élmény lesz, hogy világsztárok mellett dolgozhattak. Főként amúgy is sportoló, utánpótláskorú (8-10 éves) fiatalok jelentkeztek a feladatra.

Végh Nóra Judit

A teljes cikk a nyomtatott magazinban olvasható.

Kapcsolódó cikkek