Játékjog használat és nevelési költség

Játékjog transzfer a sportban

Az eladó a dolog tulajdonjogát átruházza a vevőre, és azt a birtokába bocsátja, a vevő pedig a dolgot átveszi, és a vételárat kifizeti. A sportban előforduló adásvételek viszont, leggyakrabban jogátruházás (és nem dolog) formájában fordulnak elő, vagyis amikor a sportoló játékjogának használati jogát ruházza át a sportszervezetre, ingyenesen vagy ellenérték fejében. Az egyszerűnek tűnő meghatározáson túl, viszont át kell tekinteni, hogy ez a játékjog mit is jelent pontosan, milyen jelentőséggel és értékkel bírhat egy esetleges igazolás/átigazolás esetén. A cikk kitér továbbá a nevelési költség kérdésére is, amely egy ilyen jellegű jogátruházás esetében szintén meghatározott szabályokhoz van kötve és akár milliós összegeket is jelenthet.

A játékjog személyhez kötött vagyoni értékű jog, amely a sportoló sporttevékenységéhez fűződik, illetve fizikai és szellemi képességeinek értékesíthető összességét testesíti meg, vagyis jogosultságot jelent arra nézve, hogy a sportoló a versenyrendszerben szerepeljen. A sportolói játékjog átruházásának rendelkezéseit a hatályos Sporttörvény és a sportág szövetségének mindenkori igazolási, átigazolási és nyilvántartási szabályzata határozza meg. Igazolás esetén a sportoló valamely sportszervezetbe első alkalommal történő nyilvántartásba vétele és versenyengedélyének kiadása után, tehát a versenyrendszerben részt vehet amatőrként, sportegyesületben (tagként) vagy sportvállalkozás, utánpótlás-nevelés fejlesztését végző alapítvány sportolójaként, a Ptk. által meghatározott megbízási szerződés alapján.

Hivatásos sportoló sportszervezettel kötött megállapodás (megbízási vagy munkaszerződés) alapján fejti ki sporttevékenységét. Az átigazolás lényegében a sportoló játékjoga használatának átruházását jelenti, amely történhet ideiglenesen (kölcsönadás) vagy véglegesen egyaránt.

A játékjog használatának átruházásához pedig az átadó és átvevő sportszervezetek, illetve a sportoló is költségtérítést igényelhet, ahol viszont különbséget kell tenni amatőr és hivatásos sportolókra vonatkozó szabályok között.

A játékjog használat átruházásának értéke – kinek, mi jár?

Amatőr sportolónál két esetre bontva érdemes bemutatni a szabályozást. Az egyik lehetőség, ha sportszerződés alapján, a másik pedig, ha tagsági viszony szerint végez sporttevékenységet, illetve fontos megjegyezni, hogy ezek a rendelkezések a szerződés vagy jogviszony fennállása alatt értelmezendők (szerződés megszűnése esetén a játékjog automatikusan visszaszáll a sportolóra, onnantól kezdve maga rendelkezik vele, a sportszervezetek legfeljebb nevelési költségben állapodnak meg egymás között).

  • Sportszerződés fennállása alatt csak a sportszervezet előzetes írásbeli hozzájárulásával igazolhat át (ideiglenesen vagy véglegesen) másik sportszervezethez, ahol az átadó sportszervezet költségtérítés megfizetéséhez kötheti a hozzájárulás megadását, amennyiben azt a sportszövetség szabályzata lehetővé teszi (tehát önkényesen ezt nem határozhatja meg, kötve van a szabályzathoz).
  • Tagsági viszony fennállása esetén, viszont már a sportszervezete írásbeli hozzájárulása nélkül igazolhat át, de az átadó sportszervezet (szintén a sportszövetség felhatalmazása alapján) itt is költségtérítésre tarthat igényt.

Az amatőr sportoló akár sportszerződés, akár tagsági viszony alapján sportol, hozzájárulásáért anyagi ellenszolgáltatást nem igényelhet, ennek megszegése esetén semmisnek minősül a szerződés és a sportolónak vissza kell fizetni az ellenszolgáltatást (az eredeti állapot helyreállítása a cél, az ún. in integrum restitutio). Az átadó sportszervezet (amelyből az amatőr sportoló kilép) tehát nevelési költségtérítésre tarthat igényt, amelynek mértékét és fizetésének feltételeit a sportszövetség szabályzata írja elő, ennek hiányában viszont a két sportszervezet közötti megállapodás az irányadó, vagyis ők határozzák meg annak mértékét. Kiemelendő, hogy a 18. életévét be nem töltött (tehát kiskorú) amatőr sportoló igazolásával kapcsolatos szerződések kereskedelmi ügynök közvetítésével nem köthetők, az ilyen kontraktusok semmisek. Szerződések lejárta után pedig az átadó (régi) és átvevő (új) sportszervezettől semmilyen szolgáltatást nem igényelhet, az amatőr sportoló pedig szabadon átigazolhat.

Hivatásos sportoló az amatőrrel ellentétben, játékjoga használatáért (igazolás), valamint annak átruházása esetén (átigazolás) már ellenértékre tarthat igényt az átruházó sportszervezettől, amelynek értéke megbízási-, vagy munkaszerződésében kerül megállapításra. Az ellenérték mértékét a törvény nem határozza meg, viszont felhatalmazza a sportszövetséget (hivatásos és vegyes versenyrendszerben), hogy meghatározza a hivatásos sportoló részére a sportszervezet részéről fizethető átigazolási juttatások legalacsonyabb és legmagasabb értékét (ún. fizetési sapka). A sportoló tehát maga dönti el, hogy ingyenesen, vagy visszterhesen ruházza át játékjogának használatát, amely a felek közötti megállapodásban meghatározott érték, viszont a sportszövetség egy minimum és maximum mértéket állapíthat meg, hiszen erre a törvény feljogosítja. A gyakorlatot tekintve, általában ez ellenérték fejében történik, amit aláírás pénznek szoktak nevezni.

A két sportszervezet relációjában, legyen az ideiglenes vagy végleges, a játékjog átruházásért a sportszervezet a másik sportszervezettől ellenértékre tarthat igényt, ennek mértékét a két sportszervezet közötti megállapodás (egy sajátos polgári jogi viszony) határozza meg, amelyet a szervezeteknek írásba kell foglalniuk, és bejelentési kötelezettségük is van a szövetséggel szemben.

Dr. Gávai Szonja

A teljes cikk a nyomtatott magazinban olvasható.

Szponzorálási szerződések és várandós sportolónők

Alysia Montaño, Allyson Felix, Phoebe Wright, Kara Goucher, Jo Pavey (a teljesség igénye nélkül) sportolónők, akik világszínvonalon űzik a sportot, számos eredményt értek már el nemzetközi szinten. Közös bennük az is, hogy profi sportkarrier mellett, édesanyák, akik egyszerre viselik a sportoló és anya „címet”, valamint szembe néztek a várandós nők védelmének hiányával vagy annak nem megfelelő szabályozásával szponzori szerződéseikben, amikor is anyai örömök elé néztek.

Jogalapja lehet-e egy szponzori szerződés felfüggesztésének vagy korlátozásának a várandósság és anyaság? Az ügyet a „terhes futónő” nevet is magáénak tudó, amerikai Alysia Montaño indította el, aki elárulta: amikor közölte támogatójával, hogy terhes, a márka felfüggesztette szerződését és jelezte neki: nem fizet tovább. Montaño az anyákat megillető jogi védelem és fizetett szülési szabadság hiányát emeli ki, illetve sérelmezi, hogy a gyermekvállalás lényegében pénzügyi büntetéssel társul a sportolónők körében. Cikkünkben azt a kérdéskört próbáljuk kielemezni és bemutatni, hogy milyen okok vezethetnek egy szponzori szerződés megszüntetéséhez, miként értelmezhető az anyaság állapota és milyen lehetséges megoldások lehetségesek egy ilyen jogi konfliktus elkerülése érdekében.

Mi a szponzori szerződés lényege?

Ahhoz, hogy a szponzori szerződések lényegét megragadjuk, az ICC (International Chambers of Commerce = Nemzetközi Kereskedelmi Kamara) által megfogalmazott definíciót érdemes alapul venni. A fogalom szerint, a szponzorálás alatt, minden olyan kereskedelmi megállapodást érteni kell, amely a szponzor és szponzorált kölcsönös előnyszerzésen alapul. A szponzor, szerződésbe foglalva nyújt finanszírozást és egyéb támogatást a szponzorált részére annak érdekében, hogy a szponzorált népszerűségét átvigye saját áruira, szolgáltatásaira, amellyel közvetlen vagy közvetett előnyöket tud realizálni a szponzorálttal való együttműködésért.

A sport világában egy ilyen kereskedelmi szerződés esetében, a szponzor pénz vagy egyéb természetbeni juttatást biztosít, felhasználja a sportoló sporttevékenységét, de várhatja az eredményességet a versenyzőtől. A szponzorált oldalán tehát a sporttevékenység felhasználásának biztosítása áll, viszont magatartási szabályok is felmerülhetnek vele szemben, amelyek pozitív kötelezettséget, illetve negatív magatartástól való tartózkodást is jelenthetnek, mint például: kicsapongó életmód folytatásától való tartózkodás. A sportoló viszont a gondos eljárásra köteles (gondossági kötelem), a neki fel nem róható, esetleges médiaérdeklődés visszaesése esetén nem állapítható meg szerződésszegés (pl.: ha egy fiatalabb, új tehetség bukkan fel, és népszerűsége ez által csökken). A sérülés és terhesség kérdése viszont már egy komplikáltabb helyzetet eredményezhet, amelyre jogilag érdemes fokozottabb figyelmet fordítania a szponzoroknak is.

A teljes cikk a nyomtatott magazinban olvasható.

EGYENLŐ FELTÉTELEK A SPORTBAN – A CASTER SEMENYA-ÜGY

EGYENLŐ FELTÉTELEK A SPORTBAN – A CASTER SEMENYA-ÜGY

Caster Semenya világ és olimpiai bajnok futónő 2019 februárjában támadta meg az IAAF (Nemzetközi Atlétikai Szövetség) ún. DSD (Differences of Sexual Development) vagyis az „eltérő nemi fejlődésű” sportolónőkre vonatkozó előírását, arra hivatkozva, hogy az számos ponton sérti emberi jogait. A szabály ugyanis kötelezi az ilyen sportolónőket a kimagaslóan magas tesztoszteronszintjük gyógyszeres kezelés útján történő csökkentésére, amely a többi versenyző esélyegyenlőségét hivatott biztosítani a sportban. A mérleg másik oldalán viszont az emberi jogok állnak, amelyek rendkívül érzékeny területet jelentenek a jog világában és kihívás elé helyezik a döntéshozókat. Egészségkárosodást okozhat-e egy ilyen gyógyszeres kezelés? Diszkriminatív a nőkkel szemben a fent említett szabályzat és sérti-e a testi integritáshoz való jogot is? Mi határozza meg a férfi és nők közötti különbségtételt a sportban? Jelen cikkben ezekre a kérdésekre (is) keressük a választ, valamint a Semenya-ügy, mint komplex jogi kérdéseket érintő eset lehetséges megoldásainak kifejtésére is sor kerül, az IAAF hiperandrogén „politikájának” fejlődésén keresztül.

AZ ÜGY HÁTTERE – A HIPERANDROGENIZMUS SZABÁLYA

Hiperandrogén állapotról akkor beszélünk, ha férfihormon túltermelés áll fenn és egyensúlyeltolódás jön létre a női szervezetben a férfi hormonok relatíve megemelkedett szintje miatt. Sporttudósok által megállapított, kémiai magyarázattal és biológiai (objektív) statisztikával illusztrálva: a női sportolók 99%-nál a természetes tesztoszteronszint mértéke 0.12-1.79 nanomol/L, amely DSD sportolónőknél, akár 10 nanomol/L is lehet (férfiaknál ez az alsó határ), amelyre jelentős előnyt tehetnek szert versenytársaikkal szemben. Ennek megállapítása egy ún. nemi vizsgálaton keresztül történik, vagyis ha feltételezhető, hogy egy sportoló hiperandrogén, akkor vérminta vételére kerül sor. A minta magas tesztoszteron értékének fennállása esetén, az IAAF alapos orvosi vizsgálatot indít az okok felderítésére. Amennyiben ténylegesen bebizonyosodik, hogy ez a magas szintű hormontermelés fennáll, az IAAF kötelezi a sportolót a tesztoszteronhormon csökkentésére. Caster Semenya első nemi vizsgálatára 2009-ben került sor. Ebben az évben az Afrikai Junior Bajnokságban megnyerte mind a 800 m (1:56:72) és 1500 m-es futás versenyszámait, sőt előbbi futamában saját, korábbi rekordját is túlszárnyalta 7 másodperccel, kevesebb, mint 9 hónap alatt, illetve a berlini világbajnokságon, aranyérmesként az év leggyorsabb időeredményét produkálta (1:55:45). A kimagasló eredmények miatt, a sajtó, a sportközvélemény is kezdte megkérdőjelezni női nemi identitását, és kideríteni kiváló versenyzésének okait.

Dr. Gávai Szonja

A teljes cikk a nyomtatott magazinban olvasható.

AMATŐR SPORTSZERZŐDÉSEK

AMATŐR SPORTSZERZŐDÉSEK

MIRE ÉRDEMES FIGYELNI A SZERZŐDÉS MEGSZÜNTETÉSEKOR?

A gyakorlatban többször tapasztalható, hogy az amatőr sportszerződések időtartamát és felmondását bizonytalanság övezi, és az érintett felek – az amatőr sportoló és a sportszervezet – nem minden esetben vannak tisztában azzal, hogy felmondhatják-e sportszerződésüket, és ha igen, akkor ezt hogyan tehetik meg. A bizonytalanságok tisztázása végett jelen írásban az amatőr sportszerződések felmondásának lehetőségei kerülnek bemutatásra a sportolók és a sportszervezetek szemszögéből is.

A gyakorlatban egy amatőr sportoló tervezett átigazolásakor egy sportszervezet akár olyan összeget is követelhet a másik sportszervezettől, amelyet az – vagy helyette a sportoló – képtelen megfizetni. Ennek következményeként az érintett sportoló nem igazolhat át a kívánsága szerinti – a fejlődése szempontjából akár szakmailag jobb feltételeket kínáló – másik sportszervezetbe. Ezzel szemben az a sportoló, akinek a sportszerződésének időtartama már lejárt, illetve a sportszerződése jogszerűen megszűnt – mert például azt jogszerűen mondta fel –, „szabadon” átigazolhat, játékjogáért a korábbi sportszervezet költségtérítést nem követelhet. A 2012-es jogszabályváltozás és az amatőr sportszerződések egyéves maximum időtartama meghatározásának célja elsősorban, a fiatal és tehetséges sportolók érdekeinek védelme volt. Korábban a sportszervezetek több sportágban is éltek a törvényi maximummal és öt évre szóló amatőr sportszerződéseket írtak (esetleg írattak) alá a sportolókkal ezáltal próbálva „magukhoz kötni” a legtehetségesebb versenyzőket. Egyébként a sportszervezetek szemszögéből természetesen érthető álláspont az is, hogy egy kiemelkedően tehetséges, általuk hosszú évek során kinevelt sportolót nem szeretnének „ingyen” elveszíteni. A jelenlegi sporttörvényi szabályozás azonban, ebből a szempontból kedvezőtlenebb a sportszervezetek számára.

Dr. Rippel-Szabó Péter

A teljes cikk a nyomtatott magazinban olvasható.