Játékjog használat és nevelési költség

Játékjog transzfer a sportban

Az eladó a dolog tulajdonjogát átruházza a vevőre, és azt a birtokába bocsátja, a vevő pedig a dolgot átveszi, és a vételárat kifizeti. A sportban előforduló adásvételek viszont, leggyakrabban jogátruházás (és nem dolog) formájában fordulnak elő, vagyis amikor a sportoló játékjogának használati jogát ruházza át a sportszervezetre, ingyenesen vagy ellenérték fejében. Az egyszerűnek tűnő meghatározáson túl, viszont át kell tekinteni, hogy ez a játékjog mit is jelent pontosan, milyen jelentőséggel és értékkel bírhat egy esetleges igazolás/átigazolás esetén. A cikk kitér továbbá a nevelési költség kérdésére is, amely egy ilyen jellegű jogátruházás esetében szintén meghatározott szabályokhoz van kötve és akár milliós összegeket is jelenthet.

A játékjog személyhez kötött vagyoni értékű jog, amely a sportoló sporttevékenységéhez fűződik, illetve fizikai és szellemi képességeinek értékesíthető összességét testesíti meg, vagyis jogosultságot jelent arra nézve, hogy a sportoló a versenyrendszerben szerepeljen. A sportolói játékjog átruházásának rendelkezéseit a hatályos Sporttörvény és a sportág szövetségének mindenkori igazolási, átigazolási és nyilvántartási szabályzata határozza meg. Igazolás esetén a sportoló valamely sportszervezetbe első alkalommal történő nyilvántartásba vétele és versenyengedélyének kiadása után, tehát a versenyrendszerben részt vehet amatőrként, sportegyesületben (tagként) vagy sportvállalkozás, utánpótlás-nevelés fejlesztését végző alapítvány sportolójaként, a Ptk. által meghatározott megbízási szerződés alapján.

Hivatásos sportoló sportszervezettel kötött megállapodás (megbízási vagy munkaszerződés) alapján fejti ki sporttevékenységét. Az átigazolás lényegében a sportoló játékjoga használatának átruházását jelenti, amely történhet ideiglenesen (kölcsönadás) vagy véglegesen egyaránt.

A játékjog használatának átruházásához pedig az átadó és átvevő sportszervezetek, illetve a sportoló is költségtérítést igényelhet, ahol viszont különbséget kell tenni amatőr és hivatásos sportolókra vonatkozó szabályok között.

A játékjog használat átruházásának értéke – kinek, mi jár?

Amatőr sportolónál két esetre bontva érdemes bemutatni a szabályozást. Az egyik lehetőség, ha sportszerződés alapján, a másik pedig, ha tagsági viszony szerint végez sporttevékenységet, illetve fontos megjegyezni, hogy ezek a rendelkezések a szerződés vagy jogviszony fennállása alatt értelmezendők (szerződés megszűnése esetén a játékjog automatikusan visszaszáll a sportolóra, onnantól kezdve maga rendelkezik vele, a sportszervezetek legfeljebb nevelési költségben állapodnak meg egymás között).

  • Sportszerződés fennállása alatt csak a sportszervezet előzetes írásbeli hozzájárulásával igazolhat át (ideiglenesen vagy véglegesen) másik sportszervezethez, ahol az átadó sportszervezet költségtérítés megfizetéséhez kötheti a hozzájárulás megadását, amennyiben azt a sportszövetség szabályzata lehetővé teszi (tehát önkényesen ezt nem határozhatja meg, kötve van a szabályzathoz).
  • Tagsági viszony fennállása esetén, viszont már a sportszervezete írásbeli hozzájárulása nélkül igazolhat át, de az átadó sportszervezet (szintén a sportszövetség felhatalmazása alapján) itt is költségtérítésre tarthat igényt.

Az amatőr sportoló akár sportszerződés, akár tagsági viszony alapján sportol, hozzájárulásáért anyagi ellenszolgáltatást nem igényelhet, ennek megszegése esetén semmisnek minősül a szerződés és a sportolónak vissza kell fizetni az ellenszolgáltatást (az eredeti állapot helyreállítása a cél, az ún. in integrum restitutio). Az átadó sportszervezet (amelyből az amatőr sportoló kilép) tehát nevelési költségtérítésre tarthat igényt, amelynek mértékét és fizetésének feltételeit a sportszövetség szabályzata írja elő, ennek hiányában viszont a két sportszervezet közötti megállapodás az irányadó, vagyis ők határozzák meg annak mértékét. Kiemelendő, hogy a 18. életévét be nem töltött (tehát kiskorú) amatőr sportoló igazolásával kapcsolatos szerződések kereskedelmi ügynök közvetítésével nem köthetők, az ilyen kontraktusok semmisek. Szerződések lejárta után pedig az átadó (régi) és átvevő (új) sportszervezettől semmilyen szolgáltatást nem igényelhet, az amatőr sportoló pedig szabadon átigazolhat.

Hivatásos sportoló az amatőrrel ellentétben, játékjoga használatáért (igazolás), valamint annak átruházása esetén (átigazolás) már ellenértékre tarthat igényt az átruházó sportszervezettől, amelynek értéke megbízási-, vagy munkaszerződésében kerül megállapításra. Az ellenérték mértékét a törvény nem határozza meg, viszont felhatalmazza a sportszövetséget (hivatásos és vegyes versenyrendszerben), hogy meghatározza a hivatásos sportoló részére a sportszervezet részéről fizethető átigazolási juttatások legalacsonyabb és legmagasabb értékét (ún. fizetési sapka). A sportoló tehát maga dönti el, hogy ingyenesen, vagy visszterhesen ruházza át játékjogának használatát, amely a felek közötti megállapodásban meghatározott érték, viszont a sportszövetség egy minimum és maximum mértéket állapíthat meg, hiszen erre a törvény feljogosítja. A gyakorlatot tekintve, általában ez ellenérték fejében történik, amit aláírás pénznek szoktak nevezni.

A két sportszervezet relációjában, legyen az ideiglenes vagy végleges, a játékjog átruházásért a sportszervezet a másik sportszervezettől ellenértékre tarthat igényt, ennek mértékét a két sportszervezet közötti megállapodás (egy sajátos polgári jogi viszony) határozza meg, amelyet a szervezeteknek írásba kell foglalniuk, és bejelentési kötelezettségük is van a szövetséggel szemben.

Dr. Gávai Szonja

A teljes cikk a nyomtatott magazinban olvasható.