Néhány évvel ezelőtt egy kupamérkőzés sokkal jobban feltüzelte a szurkolókat és a labdarúgókat is, mint egy bajnoki. Fordult a kocka: a nemzeti kupasorozatok elértéktelenedtek, a nézőket és a csapatokat sem hozzák lázba. Utánajártunk, miért.
Bevett gyakorlat a futballban, hogy az adott ország labdarúgó-szövetsége a bajnokság mellett nemzeti kupasorozatot is szervez, sőt, több helyen második számú szériát, úgynevezett ligakupát is indítanak. A kupák szépsége abban rejlik, hogy a kisebb, alacsonyabb ligás klubok találkoznak olyan elitcsapatokkal, amelyekkel évente egyszer van lehetőségük összemérni erejüket. Dávid és Góliát harcát nem ritkán előbbi nyeri, és mivel itt egy meccsen dől el a továbbjutás, a meglepetés erejétől a tetőfokára hágnak az izgalmak. Ezzel párhuzamosan a szurkolói várakozás is, a nézőszám a kisebb egyesületek esetében egy-egy ilyen rangosabb ellenféllel szembeni kupameccsen éri el a csúcsot az adott idényben – mondanunk sem kell, a bevételek maximalizálására is kiváló alkalom ez.
Az elmúlt 10-15 évben azonban ez megváltozott. Méghozzá gyökeresen. A szakmai háttér kielemzése előtt érdemes elolvasnunk Joe Berah Quorán megosztott gondolatait, hogy átérezzük, mit veszítettek a szurkolók a kupasorozatok háttérbe szorulásával.
„Gyerekként a kupadöntő napján felkeltünk, reggeliztünk, mesét néztünk, majd reggel kilenc órakor már elkezdődött a felvezetés. Interjúk, összefoglalók, a fináléig vezető út – mindenki izgalomba jött. Ültünk a televízió előtt, édesanyám pedig nassolnivalót hozott, amit más napokon aligha tett meg. A játékosok megérkeztek végre, nekünk pedig leesett az állunk a telt házas Wembleytől. Rátapadtunk a képernyőre, minden egyes labdaérintést, bedobást, szögletet és gólt ámulva néztünk. Másnap pedig eljátszottunk minden jelenetet a grundon. Hol van már ma ez a varázs…”
A válasz a Bajnokok Ligájában és a nemzeti bajnokságokban keresendő. A legrangosabb európai kupasorozatban például az idei kiírásban a csoportkör 32 klubja között 2.05 milliárd eurót oszt szét az UEFA. De hasonló a helyzet a különböző nemzeti ligákkal is. Vegyük a Premier League-et: a bajnok Manchester City a 2018–2019-es idényben valamivel több mint 150 millió fontot tehetett zsebre, míg az utolsó helyen végző és kieső Huddersfield nagyjából 94 millió fontot. Az angol bajnokság közvetítési jogait világszerte 4.35 milliárd fontért értékesítették az előttünk álló három évre.
Ezekkel a csillagászati összegekkel rendkívül nehéz, szinte lehetetlen felvenni a versenyt. Az angol FA-kupa – ami a világ legősibb, legnagyobb presztízsű kupasorozata – nem is képes erre, és iskolapéldája az elmúló varázsnak és visszaesésnek. A fő ok természetesen a pénz: az 1871-ben létrehozott FA-kupa győztese hozzávetőlegesen 3.4 millió fontot kap. A Premier League-ben utolsónak lenni is jobban megéri, hiszen azért a legutóbbi kiírásban 27.5-szer ennyit kaszált a Huddersfield.
A teljes cikk a nyomtatott magazinban olvasható.
